"Gyenes mind gyakorlatban mind elméletben tisztában van a fotográfia, fényművészet és elektrográfia természetével. Ez biztos alapot nyújt munkáihoz. A szinkrónia, mint multimediális mű-sorozat már túllép a hagyományosnak tekintett képi reprezentáción és a bauhausi hang-szín-fény-orgonák kortárs megvalósításaként kiterjesztett mediumalitása és analógiarenszere okán Ramon Lull virtuális-textuális-komputatív kabbalisztikus valóság-átalakító masináját idézi. A művész Isaac Newton színnel és hanggal kapcsolatos megállapításaira is utal munkája okán, de ne felejtsük el, hogy Newton is intenzíven érdeklődött az alkímia és szakrális kronológia iránt, így ez a hivatkozás is kétirányú, ahogy az illuminátus és spirituálisan kontra- és pszeudo-illuminatív Goethe színelmélete is kétélű kard! „Több fényt!” –mondta halálos ágyán és meghalt.
A Fénykalligráfiákon egyfajta organizált fényírást láthatunk, egy líraibb, emocionálisabb és egyben keleti gondolkozásmódot. A pozitív szolarizációval ismételten hangsúlyt nyer fény és sötétség harca. Gyenes éjszakánként behúzódik teljesen elsötétített alkímista laboratóriumába, ahol rejtélyes mozdulatokkal rituálisan – akár zene ütemére – mágikus fénycsóvákkal és fényképezőgépével mudrákat éget a fényérzékeny felületre. „A többi néma csend”/?/"
Kecskés Péter megnyítóbeszédéből, Gyenes Zsolt: "Nézd ezeket a hangokat!" című kiállításán, Mono Galéria, Budapest, 2011. március 31- április 22.

"Telefotográfiáim képi világa és Gyenes Zsolt alkotásainak nyelvezete között jelentős egybeesés mutatkozik, csak ő más, korszerűbb eszközöket alkalmaz, és a hibát tudatosan hívja elő. Ugyanakkor ő is a hiba esztétikájáról, esztétikai lehetőségeiről beszél, vallva, hogy nem létezik olyannyira rossz, selejtes képi alapanyag, amely egyrészt ne lenne generálható magasabb nyelvi szintekig, másrészt ne lenne ötvözhető más médiumokkal. Például a kép a hanggal. És nem is csak egymásba ojtható, hanem egymásba is fordítható."
Szombathy Bálint: Szinkrónia - Gyenes Zsolt kiállítása, Magyar Műhely Galéria, Budapest, 2010. november 18. - december 10., In: Magyar Műhely 156, 2011/2

„Gyenes Zsolt médiaművész (1962) munkássága az írás, az álló- és a mozgókép, valamint a hang különböző irányú mozgásaira, átváltozásaira, kölcsönhatására épül. A médiumok nyelvi metamorfózisát tanulmányozza elektronikus, digitális eszközökkel, rámutatva, hogy a képből hang, a hangból pedig kép nyerhető ki, miközben az alapinformáció számbeli értéke rendre azonos. (…) Gyenes Zsolt ’szinkróniáját’ a nyelvi kifejezés interaktív egyidejűségének márkaneveként fogadhatjuk el. Ugyanakkor a szűnni nem akaró nyelvátalakító és nyelvteremtő folyamatok, valamint a nyomukban keletkező áthatások fogalmi gyűjtőneve egyben is. Elmélyültséget és összetettséget feltételező nyelvteremtő módszer, amely nem ismeri a selejt fogalmát, hiszen az eldobhatóból, az úgynevezett haszontalanból is új értékeket reciklál. Nem tesz különbséget értelemmel bíró (leolvasható) és értelmetlen (leolvashatatlan) ikonikus mező között, számára mindegyik képi és hanginformáció eleget tehet egy újabb esztétikai felhasználásnak. (…) Gyenes Zsolt a maga összetettségében értelmezi a korszerű médiumok – különösen a digitális kép és hang – összejátszásának problematikáját, és személyében vitathatatlanul az egyik legkiemelkedőbb kortárs intermédia-alkotónkat ismerhetjük meg.”
Szombathy Bálint: Szinkrónia – Gyenes Zsolt kiállítása, Magyar Műhely Galéria, 2010. XI. 18–XII. 10. In Új Művészet, Budapest, 2011. január

„A technika helyes használata lehetővé teszi, hogy hozzáértő személyek építő jelleggel gazdagítsák a már meglévő valóságot. Gyenes Zsolt munkái például egy feltaláló, egy művész és egy műszaki szakember tudását tükrözik vissza. Különböző technikákat alkalmaz az opto-elektronika területén belül egy újfajta vizuális élmény létrehozásához. Absztrakt és konkrét fotók, fénykalligráfiák – monokróm fotográfiák, komputertomográfiák, elektrográfiák (remixek), mozgóképek –, animációk, kamera nélküli felvételek, camera obscurák és digitális printek találhatóak munkái között, szinte kimerítve az adott lehetőségeket. (…) A ma emberének egyedi észlelete a végtelenségig variálható, ha a pillanat fényében dokumentálja azt. Mégis kevesen tudnak úgy élni ezzel a lehetőséggel, hogy egy maradandó képi világot hozzanak létre. Gyenes Zsolt azon kevesek közé tartozik, akiknek sikerült.”
Erdős Mária Éva: A pillanat fényében – Gyenes Zsolt művei elé. In Csillagszálló, kulturális utcalap, Budapest, 2010. december

„... az átalakulásnak annyira a sűrűjében vagyunk, hogy biztosat senki sem tud. (...) Gyenes Zsolt ebben a helyzetben a szellemi provokáció útját választotta. Felvázolt egy tiszta gondolatmenetet az azt megerősítő hivatkozásokkal alátámasztva, egy tézist úgy, mintha ahhoz kétség sem férhetne. Innentől az olvasóra bízza, veszi-e a fáradságot a kétkedéshez, ellentmondáshoz, saját véleménye megfogalmazásához. Aki ezt nem teszi, az olvasottakkal az sincsen becsapva, de aki igen – még ha az ő tézise esetleg nincsen is közelebb az igazsághoz a könyvben megfogalmazottnál – egy jó gondolkodással mindenképpen gazdagodni fog, mire a könyv végére jut."
Tímár Péter: Gyenes Zsolt: Fotográfia mozgásban (Kortárs művészet Pécsről), 120 oldal 59 képpel, 21,4x24,2 cm, Alexandra, 2010, ISBN 978 963 297 284 8. In Fotóművészet, Budapest, 2010. 4. szám

„A kötet elmélkedésre serkentő olvasmány szép köntösben, a címhez jól választott borítóképpel. Ez a kiadvány nagyon izgalmas beszélgetések, viták alapja lehet a fotográfiát, képzőművészetet szeretők körében.”
Halász Éva: Gyenes Zsolt: Fotográfia mozgásban – Kortárs művészet Pécsről. In Digitális Fotó, Budapest, 2010. november

„Gyenes Zsolt munkája pedig akkor tudna igazán hiányt pótolni, ha a feleslegesen erőszakolt pécsi tematikától elszakadva, akár világméretekben mutatná be azt a jelenséget, ami a fotóművészet és a médiaművészet határán őt leginkább érdekli: a képalkotás legújabb technikáit, a fotó funkció váltását, amikor már nem is biztos, hogy a kép fotó vagy, hogy a fotó kép.”
Fekete Vali: De miért pécsi? És miért fotó? – Gyenes Zsolt: Fotográfia mozgásban, Kortárs művészet Pécsről, Alexandra Kiadó, Pécs. In Echo, Pécs, 2010/5-6.

ElektroCrossover – Veranstaltungen: Scene Ungarn: Die Budapester Klang- und Lichtbewegung am 10. Juni in Köln (Autor: David Weiers / Pressefotos / 11.06.2010)
http://www.campus-web.de/1/1954/10322/ (link) (akt
ív: 2011-01-25)

Gyenes Zsolt fotókat és elektrográfiákat állít itt ki. (...) Amit létrehoz tiszta képzőművészet,
olyan vizuális valóság, mely öntörvényű. Autonóm világ. És minden látható művészet alapjára:
a fényre épül. (...) Meghitt viszonyt alakít ki a fénnyel, melyet oly felszabadultan kezel, mint a keleti kultúrák kalligráfusai ecsetjükkel, és ezek a fény lenyomatok egyszerre időtlenek és a mából fakadók. Tevékenysége által válnak valósággá. (...) Ezek a munkák közel állnak a zenéhez. Valószínűleg könnyebb lenne zenei improvizációval rájuk hangolódni, mint beszélni róluk. Érzéseket keltenek és a felgyülemlő gondolatok valójában lefordíthatatlanok. A benne rejlő üzeneteket nem megérteni, hanem megélni kell. Visszakerülni az egység állapotába, hogy mélyebb összefüggéseivel, metafizikai valóságával kapcsolatba kerülhessünk. És ebben rejlik a művészet mágikus ereje – átélésre késztet és olyan élményeket tud kelteni, melyeket sokszor csak potenciálisan hordozunk, de képes rá, hogy ez a lehetőség bennünk pszichikai valósággá sűrűsödjön. Bennünk folytatja a teremtést." ------------------------------------------------------------------------------------------------------------Csáji Attila megnyitóbeszédéből Gyenes Zsolt: Remix című kiállításán, Pécsi Galéria és Vizuális Művészeti Műhely, 2008. április 12. – május 4.