„Remix” – Gyenes Zsolt kiállítása a Pécsi Kisgalériában

Koszits Attila riportja – Pécsi Rádió (MR6), 2008. 04. 20.

K. A.
A legújabb médiumok teljesen széles körben hatással vannak a gondolkodásra, a kifejezésmódra, az alkotásra – vallja Gyenes Zsolt képzőművész, aki a DJ-ket és VJ-ket elirigyelve „Remix” címmel készítette és állította ki munkáit a Pécsi Kisgalériában.
Az elektrográfiákkal, fénykalligráfiákkal és light-box-szal jelentkező alkotó több, mint húsz éve foglalkozik a fény szervezésével, a fotó és képzőművészet lehetőségeinek kitágításával. Ezúttal az analógiát a DJ-k és a VJ-k világából vette, hisz a posztmedialitás, az újrakeverések korát éljük. Így a meglévő és típusokba sorolt képek is újrakeverhetők.
Először arról kérdezlek, hogy az újszerű megoldásokhoz hogyan is jutottál?

Gy. Zs.
Az utóbbi időben elég sok olyan zenét hallgattam, amelyek remixek. Az egyik kedvencem a Thievery Corporation. Tényleg, minden albumuk kiváló és színvonalas. A másik, hogy a számítógépes környezettel, a digitális technológiával adottá válik az, hogy akár egyetlenegy kis gépben – lényegében – korábbi, akár teljes stúdiók, akár egy teljes stáb helyettesíthetővé válik. Ilyen szempontból – azontúl, hogy a digitálisnak meg vannak a sajátosságai – lehetőséget ad arra a szabad kísérletezésre, játékra – és ebben az esetben az újrakeverésére korábbi dolgoknak, amire – mondjuk – korábban nem lehetett volna semmilyen lehetőség. Azt gondolom, – ezentúl – ez egy kicsit korunknak a metaforája. Fölmerül egyáltalán az eredetiség kérdése. Ezalatt azt értem, hogy lehet-e egyáltalán, akár a régebbi médiumokkal eredetit létrehozni, vagy csak a legújabbakkal. A kiállítás kapcsán – némiképpen – elirigyelve a Thievery Corporation és nagyon színvonalas társaik alkotási módszerét igyekeztem a legújabb médiumokkal, ebben az esetben elsősorban a számítógéppel, szkennerrel, digitális fényképezőgéppel, de még a legősibb eljárással, a rajzzal is vegyíteni munkáimat. A képek egy jó részénél, a saját, vagy mások, akár talált, legbanálisabb, magazinokból kiemelt képeit, képeslapoknak, csomagolópapírnak az újramixelését, újraértelmezését láthatjuk itt. A „Remix” sorozat, mely itt, a nagyobb teremben található – az elmúlt két-három hónapban készült munkáimat foglalja valamilyen módon össze.

K. A.
Menjünk be ide a nagyobb terembe, mert az első blikkre is mindjárt szembe villan, hogy itt színes anyagokról van szó, míg a kisebbik teremben, ott a fekete-fehér és az átmenetei, a szürkék dominálnak. Ami szembe ötlik mindjárt ez a rozsdafolt két képen is; valami fantasztikus színvilágot tudtál ebből kihozni. Ez valóban egy rozsdás tárgyról készült, vagy utána kapta ezt a címet?

Gy. Zs.
Ennek semmi köze a rozsdás tárgyhoz. Igazából az nagyon érdekel engem, hogy a fény a fénnyel szemben mit csinál. Van a szkenner, ami önmagában, mint fény működik. Ott fény pásztázza végig a felületet. Én viszont olyan felületeket használok, amelyeknek szintén a fény az eszenciája: holografikus felületeket, csillogó felületeket. Természetesen az érdekel, hogy ezzel a legújabb médiummal hogyan lehet olyan minőséget létrehozni, amit a régebbiekkel nem lehetett. Itt ez a kétféle fény, – ami egyébként, ha találkozik sokszor feketét hoz létre, mert kioltják egymást – és némiképpen a Photoshop is előkerül. Tehát semmi köze a képeknek a rozsdához. Egyszerűen csak így alakul a dolog és egy-két lépésen keresztül így transzformálódnak a dolgok, vagy modifikálódnak, ha egy kicsit tudományosabban szeretném megfogalmazni. Tehát ez így készült. Egyébként minden egyes képnek közös jellemzője, hogy a mozgásnak nagy szerepe van. Mindegyik nem egy pillanat alatt készült. Mindegyik képnek a fotográfiához is köze van, tehát technikai kép/leképezés az alapja, de nagyon hosszú expozícióval. Expozíció alatt értem akár a szkennernek a működését is és közben még hozzájárulnak különféle mozgások is. Nagyon fontos, közös jellemzője az összes munkának ez az időben való kiterjesztés, egyfajta dinamizmus, mozgás.

K. A.
Látok szembe két képet, ami a barnás árnyalatokat kapta. Az antik világhoz nyúlik vissza számomra és még a felirat is valami ilyesmit tükröz és mintha kőbe vésték volna ezen a két képen. Nagyon érdekes a felirat: „Can Man Save This Fragile Earth?”, azaz „Az ember megmentheti-e ezt a törékeny Földet?”. Erről szól a dolog. De tényleg, mintha egy régi antik műemléket fotóztál volna le.

Gy. Zs.
Ez egy National Geographic-ból egy kép, amit remixeltem, teljesen átdolgoztam. Egyébként egy jó húsz évvel ezelőtti kép az egyik borítóról és ha jól megnézzük pl. Észak-Amerikát látjuk ott torzulva, – és tényleg a Föld, csak egy kicsit más és törékeny is ez a Föld. Egyébként ezen a borítón a húsz év alatt törékennyé vált maga a kép is. Ez egy idézet, végül is ebből a National Geographic-ból. Lehet azt is mondani, hogy egy sztereotip mondat, megfogalmazás, de azt gondolom, hogy így kérdőjellel is – akármennyire sztereotip is –, de aktuális.

K. A.
Hisz ez a dekonstrukció akkor azért a régi értékeknek a továbbvitelét jelenti.

Gy. Zs.
Igen, az egyik oldalon ez dekonstrukció, de a másik oldalon pontosan konstruál az ember, tehát kreál; – a kettő elválaszthatatlan. Van egy pont, ami után én nem nagyon szeretném tovább mondani, magyarázni, hogy mi is a mű. Azt gondolom, hogy nyitott valamilyen módon a dolog. Természetesen nagyon fontos a cím is. A másiknál is nagyon hasonló, mely a párja, ott is egy ilyen kőbe vésett szöveg van és elvágva. Talán ez még jobban „kőbe van vésve”. Még a betűtípus is, ez a nagyon klasszikus, római kapitális, antik betű. És ha már itt tartunk, ez egy McDonald's-et ábrázol, ami a mozgástól és a többszörös módosításoktól, – amit az eltelt időnek a nyoma okoz – sajátos minőséget hordoz.

K. A.
Nagyon érdekes a „halas” képed is, hisz az egyfajta montázs-szerűen jeleníti meg a halat részeiben, de még is egészében más hatása van. Tehát nem egy halastó, hanem valami pici halképekből áll össze.

Gy. Zs.
Itt egy saját korábbi munkámat kezdtem el remixelni. Egy katalógusomból kivágtam a képet, – volt belőle bőven – és elkezdtem sorozatot készíteni. Itt kettőt látunk belőle. Négy-öt kép készült a sorozatból. Megint arról van szó, hogy mennyire más minőséget lehet kihozni ugyanabból az egyetlen-egy képből és megint a DJ-k és VJ-k remix példáját is felhozhatom analógiaként. A DJ-k mozgása a „szkreccselés”; – ez is egyfajta „szkreccselés” a szkenner fölött.

K. A.
Érdekes műfaj az, hogy elektrográfia. Nyilván ebbe benne van valamiféleképpen – ahogy a másik teremben is láttam a műveidet – a grafika is, bár hát elektrografika inkább.

Gy. Zs.
Két-három éve már gyakrabban találkozhatunk ezzel a műfajjal is. Magyarországon is kezdi megtalálni a helyét nagyobb galériákban is az elektrográfia, elektrografika. Az elektrográfia egy kicsit szélesebb kör, nem feltétlenül kell, hogy grafikai kinézete legyen, lehet festői is. Az a lényeg itt is, hogy ez a médium/média – ami ebben az esetben az elektronikus médiumok, a xeroxtól, tehát a fénymásolástól kezdve a szkennerig, a digtális környezetig mindent magába foglalnak, még a fax is beletartozik és gyökerei a hatvanas-hetvenes évekre, a koncept-művészetre nyúlnak vissza – tehát ez a médium elnyerte megfelelő helyét, adekvát módon jelenik meg a többi képzőművészeti műfaj, technika mellett széles körben. Ezzel a legújabb médiummal, annak a sajátosságainak a kihasználásával megfelelően, – ha szabad így mondani, ezen a nyelven – tudunk kommunikálni, üzenetet létrehozni. Azt gondolom vannak még benne lehetőségek. Ez abszolút nem egy lefutott dolog és ez így is van rendjén, hogy mindig jön egy újabb médium és valamilyen módon szerves köze van ahhoz a korhoz, amiben születik. Nem hiszem, hogy itt véletlenekről van szó. Azt sem mondom, hogy csak ezzel a médiummal lehet a korról beszélni. Ha megnézzük például a festészetet, hogy a kortárs festőkre milyen hatással van pont a számítógép megjelenése, vagy akár a digitális fényképezőgép; megállapíthatjuk, hogy másképpen festenek a festők, mint korábban. Ilyen szempontból mégis igaz az, hogy a legújabb médiumok teljes, széles körben hatással vannak a gondolkodásra, a kifejezésmódra, tehát az alkotásra. És itt egy olyan médium, amiben nagy lehetőségek vannak; – ez az elektrográfia.

K. A.
Egy másik olyan műfaj is helyet kapott, a light-box, ami szintén köthető a régebbi korokhoz, a neon-reklámokhoz. Abból fejlődött ki ez a különleges műfaj. Megvilágított képekről van szó. Egy nagyon különleges, egy nőt sok példányban ábrázoló – Sáráról van szó – light-box-ról beszélünk.

Gy. Zs.
Volt egy sorozatom, egy akt-sorozat; – ez akkor készült az egyik modellel. A light-box-ot és a többi munkát itt talán az köti össze, hogy mindenhol a fénynek nagyon nagy szerepe van. A light-box-nál a hátulról való megvilágítás nagy különbség, mint a többi képnél. A light-box a monitorokhoz is köthető, ahol mindig hátulról kapjuk a fényt, és nem elölről. Nekem a katedrálisok üvegablakai is eszembe jutnak. A light-box így a legrégebbi és a legújabb ötvözete. A műfaj – tudjuk – több évtizede létező technika, bár Magyarországon egy kicsit ritkábban találkozunk vele, – legalábbis kiállítótermekben. Az Árkádban és más hasonló bevásárlóközpontokban gyakran fellelhető.

K. A.
Mozgóképes mediális munkáidból is lehet itt látni, hiszen egy DVD-t is hoztál, amit TV-képernyőn szemlélhetünk. Két részre osztott képernyőt lehet látni.

Gy. Zs.
Egy képsorozatot láthatunk a kis teremben, melynek „Fénykalligráfia” a címe. A videó egy dokumentáció, de egyben önálló munka is. Látjuk azt, hogy miképpen készültek azok a munkák, képek. Látunk egy kicsit mágikus, szertartásos rituálét, ami zenére történik és alatta van pont az a zene, amire készültek azok a képek. Az egyik osztott képmezőn – tehát – ezt az alkotói folyamatot figyelhetjük meg, míg a másikban azt látjuk párhuzamosan, hogy „mit láthatott akkor a fényképezőgép” a kezemben. Ez egy animáció. A falon a „végtermékek” vannak. A koncepció így egységet alkot a teremben. Visszatérve az akt-képhez, a light-box-hoz; az volt a kiindulás. Utána ezek a mozgó fények leváltak az alakról, – ebben az esetben az aktról – és önmaguk váltak főszereplővé.